A lumberszexuális jelenségről szóló poszt első részében arra jutottam, hogy egy új, külön trendről van szó. Ebben a részben ezt szeretném példákkal is alátámasztani és bemutatni a stílus mögötti pszichológiai hátteret.

Az új, lumber-trendet ugyanis alaposan meglovagolják a különböző cégek: a Janisport Pleasanton elnevezésű, bőrből és durva zöld vászonból készült túra hátizsákja (amit Ryan Gosling is előszeretettel hord) például alkalmazkodva a városi léthez külön beépített tokot rejt a laptopnak és IPadnek. A termék bestseller a Janisport oldalán, 245 dolláros ára mellett is. Egy másik érdekes példát szintén a Gear Junkie oldalán megjelent újabb, a témához kötődő cikk hoz. A Core Concept nevű, sportos ruházatot és kiegészítőket gyártó cég vízálló anyaggal bevont flanel ingjei különböző szín-összeállításúak, melyek eltérő üzeneteket hordoznak: a mogyorószínű megbízhatóságot sugall egy olyan férfiról, aki alkalmas az apaszerepre, míg a lilás a feltűnést keltő színe miatt egy magabiztos férfira utal aki szeret középpontban lenni. A zöld pedig – mondanom sem kell – a természet szeretetéről árulkodik egy nő számára. Az ing tehát egy eszköz, mellyel a megfelelő érdeklődésű hölgyeket lehet ellenállhatatlanul vonzani. Létrejött már Lumbermach nevű randi oldal is, amely kifejezetten a magukat lumberszexuális kategóriába soroló férfiaknak és az erősebbik nem szakállas, zord külsejű képviselőit preferáló nőknek ad ismerkedési lehetőséget. Érdemes megfigyelnünk Christina Perri legújabb, The Words című számhoz készült videóját is, mely egy az egyben az idealizált és romantikus lumberszexuális életérzést festi le Colin O’Donoghue főszereplésével. Az erős, önálló férfi egyedül él a városon kívül az erdőben, fát aprít és főz, miközben gyönyörű virágokat (pontosabban orchideákat) gondoz, majd beviszi őket a városi virágoshoz, ahol találkozik egy csinos lánnyal (Christinával természetesen). Erős, ugyanakkor képes a gyengédségre is, hiszen úgy bánik a virágokkal mint a hímes tojással: kész az új álomférfi.
Ezek után természetes, hogy a Lidl barkács készletét egy sűrű szakállú, szőrös mellkasú férfival reklámozza. A hab a tortán David Beckham, aki hivatalosan is a kétezres évek metroszexuális mintapéldánya volt, ma azonban megnövesztett szakállal, kockás ingben feszít.

Néhány cikk is rávilágít az új trend mögöttes jelentésére a férfiasság krízishelyzetbe kerüléséről beszélve. A csupa férfias szimbólumot felvonultató stílus képviselői szerintük tudatosan szeretnének férfivá válni, a külsőségekkel imitálva azt (a Bullet őket egyenesen drag queen-nek – olyan férfi, aki női ruhában, külsőségekkel hangsúlyozza nőiességét – nevezi). Mindezt a „teátrális” megjelenést a heteroszexuális férfiak a meleg kultúrából csenték el és arra utal, hogy a férfias karakter nem találja helyét a 21. században. Miután egyre nagyobb a nemek közti egyenlőség és nem feltétlenül a férfi az elsődleges kenyérkereső, a hagyományos férfiszerep eltűnő félben van. Ehhez nagymértékben hozzájárul a mai modern technológia is. A digitális korban ugyanis sokkal nehezebb bizonyítani a férfiasságot, túlélő képességet és erőt (hagyományos értelemben nem is nagyon kerülnek ilyen helyzetbe). A technológia férfi nemre gyakorolt hatására válaszol – elsőként a divattrendek közül – a lumberszexuális megjelenés, amely a férfiasság olyan eredeti, ősi szimbólumát hozta divatba mint a szakáll.

Jelentsen akár kapaszkodást a lassan ködbe vesző régi férfiszerepbe, akár a környezetvédelem iránti elköteleződést, esetleg lázadást a mókuskereket jelentő irodai munka ellen azzal, hogy a kényelmes, funkcionális kinti viseletet az urbánus környezetbe hozza, a lumberszexuális férfi most már név szerint létezik. Egyszerűen arról van szó, hogy reflektorfénybe került az a csoport, akik a „hagyományos” férfit testesítik meg. Van aki divatból lumber s ez látszik is rajta – néha ez igen erőltetett tud lenni -, más pedig eredendően és őszintén az, csak most hirtelen trendi lett. Ő az új „őrület” lecsengése után is hű marad ingéhez (adott esetben szakállához) és persze a természethez.
Mindenesetre jó látni ezt a „konszolidálódást”. Legalábbis bízom benne, hogy nem csak a divatdiktátorok által ötletszerűen felkapott mostanság a flanel - arcszőrzet párosítás. Azt azért nem tartom valószínűnek, hogy a kockás ing eladások az égbe szöknek és csődbe mennek a borotvagyárak. Nem hiszem, hogy vissza kéne menni a barlangba, de azt igen, hogy a férfi archetípusnak itt a helye a 21. században is, csak adoptálódnia kell a megváltozott környezethez. És nem csak külsőségekben.