Az utóbbi időben mintha megszaporodtak volna a kockás inges-borostás fiúk/férfiak az utcán. Miért? Ez valami új őrület? Van esetleg valami háttere? A poszt első részében az új trend bemutatására kerül sor – ha új egyáltalán.
Talán hallottátok már a kifejezést: lumberszexuális. A szó az angol favágóból ered (lumberjack), és utal egyúttal a stílus jellegzetességeire is: bozontos szakáll, flanel ing, farmer, bakancs. A „favágó” kategóriába tartozók imádnak barkácsolni és csukott szemmel is eligazodnak az erdőben, a természetben érzik igazán elemükben magukat.
A jelenségről tavaly ősszel kezdett el cikkezni az amerikai Gear Junkie nevű szabadtéri sportokra szakosodott blog, amely már a címben említett elnevezést használta az új stílus megjelölésére. Ez pedig beindította a lavinát: a Cosmotól és BuzzFeed-től kezdve egészen az olyan mérvadó sajtó orgánumokig mint a Time, The Guardian vagy a The Telegraph számtalan cikk jelent meg a témában. Az írások egy része jellemzi és képekkel gazdagon illusztrálja hogyan is néz ki és mit is csinál egy lumberszexuális férfi (a flanel-bakancs-farmer-szakáll kombón túl jöhet a tetoválás, sör és whisky, nem is beszélve a kötelező baltáról és sok-sok fáról), sőt, kvízek segítségével azt is kideríthetjük, hogy a keményvonalas Lumberjackek, vagy az urbánusabb megjelenésű ún. Metrojackek közé tartozunk.
Kezdetben azonban még azon ment a – meglehetősen hangos vita, hogy van-e egyáltalán lumberszexuális férfi, vagy egyszerűen csak valamilyen késztetést érzünk, hogy minden éppen divatba jött férfi típust elnevezzünk?
A The Telegraph cikkének szerzője szerint ugyanis a lumberek pár nap múlva már a múlté lesznek, sőt, a divatbloggerek már a modern férfi új becenevén gondolkodnak, erőltetett és gyenge magyarázattal igazolva azt. Hiszen sok férfi visel szakállt és sok nem; van aki hord kockás inget, más viszont nem. És annak ellenére, hogy mostanában valószínűleg többen néznek ki úgy mint egy favágó, a lumberszexuális trend hamar elszáll, a szakáll és a kockák azonban maradnak. Egy másik cikk (Bullet) szintén azt mondja, hogy semmi újdonság nincs a lumberszexuális férfiban, csupán az örökösen jelenlévő hipsztert márkázták újra (sőt, az „új” stílus szemléltetésére használt képet több mint ezerszer használták a hipszter-kinézet jellemzésére!). És valóban: ha beütjük a képkeresőbe a hipszter, majd a lumberszexuális szavakat láthatjuk, hogy a kettőt egymástól tulajdonképpen csak a vastag keretes szemüveg választja el, illetve a lumbereket új eszközökkel, háttéreszmével látták el (balta, fa, természet, sör, vagyis minden, ami a férfiasságot szimbolizálja).
Véleményem szerint a favágók a hipszterekből fejlődtek ki - külsőre nincs is sok különbség köztük - de új üzeneteket hordoznak, és a munkásember öltözékét, kiegészítőit a mainstream, urbánus környezetbe behozva önálló életet élnek. Hogy miért gondolom ezt és hogy mit jelezhet ez az új divat arról a következő részben lesz szó.
