A nonprofit szervezetek számára nagyon fontos az adománygyűjtés, hiszen bevételeik nagy részét teszik ki a magánszemélyek és a vállalkozások által nyújtott támogatások. Közhasznú szervezet vezetőjeként már a kezdetektől szembesültem vele, hogy az adománygyűjtés nem könnyű feladat, komoly tervezést, szervezést és marketing munkát igényel, ha sikeresek szeretnénk lenni benne. Cikkemben az elmúlt hetek tapasztalatai alapján, a rendezvényeken való megjelenés és adománygyűjtés hátterét vizsgálom egyrészt a fogyasztói (támogatói) magatartás oldalról, másrészt az elvégzett marketing feladatok vonatkozásában.

Egyesületünk négy éve működik és már a kezdetektől igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni az adománygyűjtésre, azonban az áttörést a tavaly szeptemberben megkezdett marketing tanulmányaim hozták meg. Felismertem azt, hogy az adományozók olyan fogyasztók, akik azt a „jó érzést” vásárolják meg az általuk nyújtott támogatás révén, hogy segíthetnek mentett kutyáinknak, illetve hozzájárulnak szervezetünk konkrét céljának megvalósulásához, mely a kutyatartási kultúra fejlődésének elősegítése. Egy 2006-os kutatásban is megvizsgálták, hogy az adományozás motivációi közül melyik milyen súllyal befolyásolja a fogyasztói magatartást, és a két legmagasabb pontszámot a „jó érzés segíteni”, valamint a „konkrét cél támogatása” kapta. Másik fontos felismerésem a kapcsolatépítés és kapcsolatápolás jelentősége volt, hiszen a már meglévő és az új kapcsolatok ápolásával még sikeresebb lehet egy szervezet. Ez nonprofit szervezetek esetén a „steakholderek-kel”, azaz érintettekkel való teljes körű kapcsolattartást jelenti, ami nem csak a potenciális támogatóinkat, hanem együttműködő partnereinket, az egyesületi tagokat és az állami, önkormányzati szervezeteket is magába foglalja. Mindezek figyelembe vételével arra a következtetésre jutottam, hogy a rendezvényeken való professzionális megjelenéssel növelhetjük egyesületünk adományból származó bevételeit.

Az elmúlt években is számos rendezvényen vettünk részt kutyás bemutatóval és próbálkoztunk adományt gyűjteni is, standot állítottunk fel, ahol adománygyűjtő ládát helyeztünk el, kutyanevelési tanácsokat adtunk az érdeklődőknek, de nem voltunk igazán sikeresek. Az elmúlt hetekben három rendezvényen voltunk, ahol összesen 55.000 Ft adományt gyűjtöttünk, mely egy ilyen kicsi szervezet esetén nagy sikernek számít. De vajon mi változott az elmúlt évekhez képest? Nagyon sok minden. Például meghatároztuk a konkrét célcsoportunkat és számukra pozicionáltuk „termékünket”, azt a jó érzést, hogy segíthetnek. Mindhárom rendezvény előtt igyekeztünk olyan reklámtevékenységet végezni és olyan eszközökkel, hogy célcsoportunk tagjait a lehető legjobban elérjük. A rendezvényeken olyan különleges „szolgáltatásokat” nyújtottunk, mely többlet értéket ad a többi hasonló szervezethez képest, például kutyaszépségverseny, kutyás bemutatók, kutyás játszóház, szaktanácsadás. Egy nagy rendezvényen, fesztiválon nem elég, hogy van egy stand, nagyon fontos, hogy olyan emberek legyenek a standnál, akik nem csak a szakmai dolgokban jártasak, hanem személyiségükkel is hozzájárulnak az adománygyűjtés sikeréhez. Nem utolsó sorban nagyban hozzájárult az elmúlt hetek sikeres adománygyűjtéséhez az a megállító tábla, melyet idén találtunk ki és melynek megtervezéséhez és sikeréhez egyik tanárom és évfolyamtársaim is hozzájárultak. A végeredmény az emocionális pozicionálást figyelembe véve, a képen látható.

És végül néhány tapasztalat, melyet résztvevő megfigyelőként gyűjtöttem a rendezvényeken:

• Egy jól megtervezett megállító táblának óriási ereje van. Sok olyan adományozó volt, hogy elolvasta, nem kérdezett semmit, hanem nyúlt a pénztárcájához.
• Az egyedi „szolgáltatásokat” várták az emberek, hiszen kevés lehetőség van rá.
• A tervszerű és célcsoportnak megfelelő reklámozás, a visszajelzések alapján is, megalapozta az adománygyűjtés sikerét.
• Leggyakrabban 200-500-1000 Ft adományt dobtak az adománygyűjtő ládába.
• Leggyakrabban nők adományoztak, a 25–40-es korosztályból.
• Sok szülő kérte meg gyermekét, hogy ő dobja be a pénzt a ládába, illetve sok gyermek kérte, hogy ő dobhassa bele a pénzt.
• Felhős, borús időben többen adományoztak.

Mindezek a megfigyelések természetesen nem általánosíthatóak, de elgondolkodtatóak. Mi a véleményetek, mi befolyásolja az adományozást a rendezvényeken? És vajon azok a gyermekek, akiket a szüleik megtanítanak, hogy jó érzés adni, felnőtt korukban is adományozni fognak?